A csincsilla származása

 

A titokzatos inka birodalmat az 1500-as évek körül a spanyol hódítók leigázták. Az indiánok királya az "inka" hatalmi jelképként egy csodálatos szőrméből készült köpenyt hordott, melyet a többi kinccsel, arannyal együtt elraboltak és 1524-ben Izabella királynőnek ajándékoztak. Így ismerték meg a spanyolok a csincsillaprémet, melyet 1923-ig, a tenyésztés kezdetéig csakis vadászott állatok után nyertek.

A csincsilla megnevezést hallva sokan a házinyúl "csincsilla színű" változatára gondolnak. Pedig a nemescsincsilla rendszertani elhelyezkedésében igen messze került a nyúltól. Az általunk ismert állatok közül a nutriához álla a legközelebb, így azok a közismert betegségfélék, amelyek a házinyulat pusztítják nem a csincsillára nem jellemző.

A csincsillák a mai Chile, Peru, Bolívia és Argentína területén éltek, és kis számban élnek napjainkban is az Andok hegységben, 3000 m-es magasságban, rendkívül zord éghajlati viszonyok között. A talaj itt általában köves, az éghajlat szélsőséges, a vegetáció gyér. Nappal sziklaüregekbe húzódnak és csak szürkületkor bújnak elő, hogy elfogyasszák az elszáradt növényi részekből, magvakból álló táplálékukat. Vízhez úgy jutnak, hogy a lecsapódó harmatot nyalogatják. A természet a csincsillát igénytelenné, ellenállóvá formálta, és ezt a tulajdonságát megtartotta a mai napig is. Hosszú út vezetett a vadon élő csincsillák befogásától a modern csincsillatenyésztésig, melyet farmunkon tanulmányozhatnak.